MÁV Szimfonikus Zenekar 2009. november 30.

A hatásos felépítésű program Ginastera balettszvitjével (Estancia) folytatódott, majd kubai muzsikával ért véget (Danzon No. 2.). Mivel – a színházi gyakorlathoz alkalmazkodva – 7 órakor kezdődnek az operettszínházi koncertek, mind a szólistának, mind a zenekarnak a ráadásszámát boldogan fogadja az idősebb (és tömegközlekedő) hallgatóság. Schubert Erlkönig ördögien virtuóz hegedűletéte elsősorban azok elismerését vívta ki, akik ismerik az eredeti dalt (meggondolkodtató, hogy illett-e a szólisztikus remeklés után, kétségkívül kevésbé fölényes biztonsággal. A zenekari ráadás, funkcióját tekintve, egyszerű „külső bővítés” volt, barátságos gesztus, nem több.
A nyitány a bemelegítésnek esett áldozatul, a Skót fantázia viszont az igényeseket is kárpótolta. A Junior Prima 2009 díjazottjai közé tartozó Baráti remekelt, a mű adott pillanataiban kiaknázta a zenében rejlő humor lehetőségeit is. Játéka vélhetően inspirálta a vonóskart; a szólamok egységes-szép tónussal szóltak. A hárfa-szóló a II. tételtől hatott meggyőzően, a fuvolás mindvégig kitűnő teljesítményt nyújtott. Rimszkij-Korszakov Spanyol capricciója méltán kedvelt koncert-darab: az ötletdús hangszerelés annyira gazdag színekben-árnyalatokban, hogy akkor is elkápráztatja a hallgatóságot, ha némelyek bennmaradnak a partitúrában. Bodor János salaktalan-szép tónussal játszotta szólóját; de a megformálás, a megtervezett szabadság megjelenítésével adósunk maradt. A balettszvit impulzivitásával, dinamikájával hatott lehengerlően – aki változatosságot várt, az egy idő után feltérképezhető ritmikus-metrikus patronokra könnyen ráunhatott. A Marquez-tánc a karmester „jutalomjátéka” lehetett, amikor hazája zenéjéből adott ízelítőt.
Prieto energikus, inkább egész testével, semmint pontos ütéseivel vezeti az együttest. Lelkesít, felszabadít – az árnyalás viszont nem tartozik erősségei közé. Amikor plakát-hatásosságra van szükség, elemében van – a finom ecsetvonásokkal nemigen pepecsel. Könnyen belopta magát a közönség szívébe keresetlen szavaival – az egyéniségéből áradó derűnek köszönhetően oldott légkört árasztott. Kevés feszültség és sok-sok szín, kavalkád – ez maradt meg emlékként, és a Skót fantázia. (FK)