Óbudai Danubia Zenekar 2011. Május 28.

2011. Május 28.
Óbudai Danubia Zenekar

Mese-programmal invitálta a „DANUBIA + NEMZETI BÉRLET” 4., zárókoncertjére közönségét a zenekar. Prokofjev: Péter és a farkas című zenés meséjének mesélő-szerepét Kulka János töltötte be, a kamaraegyüttest foglalkoztató Sztravinszkij-műben, A katona történetében a katonát Stohl András, az ördögöt Bodrogi Gyula, a királylányt Radnay Csilla, a mesélőt pedig a rendező Mátyássy Bence alakította. A karmester Héja Domonkos volt.
Ismételten szembesülhettünk azzal, hogy a mese: veszélyes műfaj. Fokozott mértékben igaz ez a zenés mesére. Könnyen félreérthető, más szempontból pedig nem könnyű végiggondoltan a „lényegét” visszaadni. Legalábbis, ez derült ki a délelőtti előadásból, amelynek közönségében - kis túlzással - 2 évestől 102 évesig minden korosztály képviselve volt.
Zeneileg mindenképp a Prokofjev-mű volt kidolgozottabb. Az egyes szereplőkhöz társított hangszerek közül kiváltképp a fuvola jeleskedett (kismadár), s a farkast megjelenítő három kürt. A művet ismerők figyelmét is elterelte a zenéről a kerettörténet indokolatlan (pontosabban, olcsó poénnal „indokolt”) bővítése, amennyiben egy Piroska társult a mesélőhöz, akiről utolsó pillanatban kiderült, hogy ő a farkas (sátáni kacaja talán már a következő mű ördögét volt hivatott előlegezni). Elvontabb volt a Sztravinszkij-mű megjelenítése (a színészek megjelenése persze mindig élmény a zenehallgatóknak, általában minden látvány-elemet hálásan fogad a közönség). Itt rendkívül zavaróan hatott, hogy a főszereplők többnyire olvasópróba-szinten olvasták szövegüket; kellő rutin birtokában - sajnos, néha eltúlzott hangulati töltéssel. A szünetek tagoló szerepe viszont remekül érvényesült. A szólista-szerepbe került zenekari muzsikusok kamarazenei érzékenysége ezúttal kevésnek bizonyult; bántóan sok esetlegesség tűnt fel játékukban. A karmester ezúttal nem zenei vezető volt, csupán a muzsikusok koordinátora.
A katona története különböző szöveg-verziókkal ismeretes. Amit itt hallottunk (beékelve egy gag-et, miszerint az írástudatlan katona az ördögtől kapott csodakönyvből épp a Péter és a farkas meséjét kezdi olvasni), összességében hosszadalmas volt, akkor is, ha Bodrogi mókázása vidám pillanatokat is tudott okozni.
A közönség mindazonáltal elégedett lehetett: ismét kapott Danubia-bérletet, s korábbi ismeret-foszlányok, emlékképek felidézésével mese közelben töltött két órát. Hogy ebbe a műsorba kevés zenei élményforrás került, korántsem a programból következik. A „zene + színház” ötlet jó, csak minden konkrét megvalósításhoz következetesen végigvitt koncepció szükséges. És az a meggyőződés, hogy a látványelemeket élményt adó többletnek tartsák a muzsikusok, ne többnek. Tehát, játékuk olyan igényes és kidolgozott legyen, ami látvány nélkül is pódiumképes. (FK)