Pannon Filharmonikusok - 2010. március 7

Akkor is, ha esetenként előzetes műismeret nélkül is feltűnnek apró szépséghibák. Az élő előadás sodra-lendülete gyorsan feledteti a kevésbé sikerült zenekari szólókat, unisonóknál a ritmusképletek „holdudvarát”, amikor az apró pontatlanságok mellett mégiscsak érvényesül mindig a tényleges ritmus. Ez a létszám nem „természetes állapota” a zenekarnak – ezzel a Dvořák-szimfónia során többször kellett szembesülnünk. A vonóskar a szélső dinamikai szinteken nem „arányos”; minden szándék ellenére a prímszólam háttérbe szorul a fokozások során, máskor a basszus fundamentum-jellege nem érvényesült – néha tehát „objektív” akadálya volt a harmonikus arány megszületésének, máskor viszont a szólamok közötti kohézió tűnt gyengének. Vélhetően a megnövelt vonóskar bizonytalanította el a fúvósokat – míg gyakran a kiemelkedően szép fúvósállásokat dicsérhetjük koncertjeiken, ezúttal kifejezetten heterogénnek éreztük a fúvósok szereplését. Kiszámíthatatlan volt, mikor kerül kavics a zenei folyamatok fogaskerekébe, s csorbul ki a hangzás (akár intonációsan, akár csúnya hangindítással) – valami aprósággal, ami elhományosítja a népszerű mű ismert, előre várt szép pillanatait. Ami viszont sokmindenért kárpótolt, az a karmester mindig elhitető erejű, meggyőző tempóválasztása volt. Oliver von Dohnányi pregnáns ritmikára törekedett, markánsan indította az új tematikus szakaszokat, így az egyes formai területekből jól felépített tételek alakultak ki. A zenekar brácsásait és mélyvonósait dicséri, hogy akkor is remek kíséretet biztosítottak, amikor a dirigens - a hegedűdallamok intenzitását fokozandó – elhanyagolta őket.
Úgy tűnik, ideális feladatok jutottak a zenekarnak – s megfordítva is igaz: méltó a rendszeres, állandóan igényes munkához az együttes. A fővárosi év akadályait remekül veszik – jó edzés ez a jövőre esedékes 200 éves ünnepségekhez. Mivel a magas akadályok nem tűnnek eleve reménytelennek a számukra (sőt!), állandó- és vendégkarmesterek irányításával, neves szólisták inspiráló közreműködésével olyan színvonal-emelkedéssel kerülnek ki az intenzív programokból, amilyet megtervezett rendszeres munkával, fokozott igyekezettel sem lehet elérni a hétköznapi szereplések során. (FK)