Évkönyv, mint izgalmas olvasmány? Furcsa, de lehet! Kétségkívül ebbe a rendhagyó műfajba tartozik az MTA Zenetudományi Intézet “Dohnányi Évkönyv” sorozata. A Dohnányi Ernő Archívum 2001. évi alapítása óta minden évben önálló kötet tájékoztat a hazai és külföldi Dohnányi-kutatások eredményéről.
Méltán lehet büszke erre a kiadványsorozat valamennyi közreműködője, hiszen ez párját ritkító intenzitás (és eredményesség) a hazai zenei publikációk terén (korántsem csupán leszűkítve az életműkutatások területére).
Az évkönyv-sorozat első négy kötetének címében a tanulmányok keletkezésének évszáma szerepelt, a mostani, ötödiktől kezdve a címlapon kettős évszám szerepel, feltüntetve a munkálatok idején túl a megjelenés évét is.
A közelmúltban megjelent Dohnányi Évkönyv 2006/7 anyaga – az előzőkhöz hasonlatosan – gazdag. Dohnányi szerteágazó munkássága lehetővé teszi, hogy speciális nézőpontokból a magyar zenei élet kisebb-nagyobb szeletét is áttekinthessük.
Az írások műfaja, a témaválasztásból adódóan, különböző. Az új könyv bestseller-jelöltje kétségkívül Molnár Szabolcs nevéhez fűződik: Fischer Annie győzelme az 1933-as Liszt-versenyen (a korabeli sajtó tükrében). E kétségkívül tanulságos áttekintés itteni megjelenése azzal indokolható, hogy Dohnányi – aki egyben Fischer Annie zeneakadémiai tanára volt – töltötte be a nemzetközi zsűri elnöki tisztét.
Korántsem tűnik hasonlóképp izgalmasnak Sávoly Tamás adatfeldolgozásának folytatásokban megjelenő eredménye: Dohnányi Ernő működése a Magyar Rádióban a Rádióélet című hetilap alapján. Kötetünkben a IV. rész az 1934 és ‘36 közötti időszakkal számol el.
Az összeállításnak (mely a tételes időrendi felsorolás után Sz. Farkas Márta szerkesztő áttekinthető táblázatait tartalmazza, majd Dohnányi Ernővel kapcsolatos cikkeket, írásokat a Rádióéletből) mintegy függelékeként Dohnányi-fényképeket látunk. Ezek közül az utolsóelőtti karosszékben ábrázolja Dohnányit, s az 1936-os felvétel jobb sarkában (kinagyított) levelezőkártyán ott szerepel Dohnányi ars poetica értékű mondata: A rádió legszebb hivatása a nevelés, legkellemesebb hivatása a szórakozás.
Ezt olvasva, varázsütésre megváltozik az olvasó: nemcsak adatok kásahegyén rágja át magát, hanem információként kezelve azokat, elkezd “tájékozódni”.
Nevelés és szórakoztatás kettőse szerepelt tehát “a rádiós Dohnányi” programjában. Hirtelen sokdimenzióssá válik a kép: nemcsak a mi rádiónk hallgatóit! Hiszen a rádió műsorcsere-lehetőségeinek kihasználásával eljuttatta a Rádió együtteseinek hírét a nagyvilágba. Sávoly összeállítása kizárólag Dohnányira vonatkozik (valamennyi minőségében, tehát a szerzőre, a karmesterre és a zongoraművészre, ez utóbbira versenyművek magánszólamának előadójaként, kamarapartnerként vagy szólistaként) – mégis, az előadók feltüntetésekor szép számmal látjuk feltüntetve a Rádiózenekar megannyi formációját.
Ámulhatunk, milyen gyakran hallhatták a külföldi rádióadások hallgatói akár csak Dohnányit játszani a Rádiózenekart! Az 1934-es évet tekintve, januárban Daventry (Anglia), februárjában Königsberg Heilsberg (Németország), áprilisban Bécs és Köln, júniusban Bécs, London és Kalundborg, júliusban Berlin, Bécs. 1935-ben Luxemburg, Moravská Ostrava adáskörzetében szóltak Dohnányi-művek a Rádiózenekar előadásában, 1936-ban megismerheti a külföld a rádió szalonzenekarának játékát is, a párizsi rádióban Állami Rádió Zenekar néven szerepel a magyar-francia est közreműködőjeként, s hamarosan Kassa és a Deutschlandsender következik...
Produkciók, mint PR – a megismerés lehetősége munka, teljesítmény alapján. Hatásos propaganda…
A Dohnányi munkásságáról szóló kimutatás megannyi érdekes, másodlagos információt is kínál. Hasonlóképp a Rádióéletből (Dohnányival kapcsolatosan kigyűjtött) cikkek, írások.
Tanulságos lehet napjaink vezetői, muzsikusai, egyáltalán: elkötelezett kultúra-terjesztői számára a Dohnányi Évkönyvnek ez az első pillanatra adatgyűjteménynek tekinthető fejezete is. És megannyi szempontból, a többi is.
(Fittler Katalin)